És mennyire igaza van!!!!
Bogár László: Ez már olyan, mint Afrika
by ELÉG on Tuesday, 7 August 2012 at 06:39 ·
Nem az a megdöbbentő, hogy a cikk által elemzett jelenség létezik, hanem az, hogy egyrészt mekkora volumenű a vagyonkimentés, másrészt, hogy mennyire tehetetlen a világ a pusztító következményeket illetően. A cím a neoliberális mitológia azon dogmájára utal, miszerint a „jólét lecsorog”, ami azt jelenti, hogy azért kell mindig a gazdagok számára adni az adókedvezményeket, mert majd ők ezt a pénzt befektetik, ettől gyorsul a gazdasági növekedés, és mindenki egyre gazdagabb lesz.
Az egykulcsos adó gondolata a leglátványosabb eleme ennek a mitológiának, hiszen ez értelemszerűen a legnagyobb jövedelműeket juttatja még kedvezőbb helyzetbe. És a liberális mitológia szerint a gazdagok alig várják, hogy azt a sok ingyen pénzt, amit az adócsökkentésekkel ajándékba kapnak, a szegények javát szolgáló munkahelyteremtő beruházásokra költsék. Azonban az egykulcsos adó, ahogy az várható volt, nálunk sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem gyorsította fel a gazdasági növekedést, és nem növelte a foglalkoztatást, sőt ennek inkább az ellenkezője következett be. Ám kétségtelen az is, hogy a gazdagok, különösen a leggazdagabbak jövedelmeit a világon mindenütt igen nehezen „fogják meg” az adóhatóságok, mert a gazdagok értik a módját annak, hogyan kell kimenteni mesés jövedelmeiket. Az adócsökkentés, vagy akár az egykulcsos adó bevezetése sem szokta meghatni őket, a kimentés ilyenkor is zavartalanul folyik tovább, ahelyett, hogy itthon tartanák, s befektetnék jövedelmeiket.
A kimentés többnyire az adóparadicsomokon keresztül megy végbe. Az adóparadicsomok olyan államok, amelyek úgy versenyeznek a külföldi pénzekért, hogy a számlatulajdonosoknak anonimitást biztosítanak. Emellett alacsony adókulcsokat állapítanak meg számukra, és sok esetben a helyi ügyvédi irodák is segítenek eltüntetni a befektetők pénzét az otthoni adóhatóságok szeme elől. Óvatos becslés szerint is legalább 21 ezer milliárd dollár kerülte el az elmúlt évtizedekben az adózást, de valójában az adóparadicsomokba, offshore cégekbe menekülő tőke összege elérheti a 32 ezer milliárd dollárt is – ez pedig több mint kétszerese a teljes egyévi amerikai gazdasági teljesítménynek. Valójában a világon évente megtermelt jövedelem legalább 40–45 százaléka csorog be a globális feketegazdaságba. Ha ezt a pénzt megadóztatták volna, abból több reménytelen helyzetben lévő, főként ázsiai, afrikai és latin-amerikai állam problémáit megoldhatták volna. De könnyedén kezelhették volna az euróválságot is – derül ki a Guardian írásából. Összesen több mint tízmillió ember tart külföldön pénzt, de a teljes összeg majdnem fele mindössze 92 ezer (tehát nem egészen 1 százaléknyi!) ember számláin összpontosul – írta a tanulmány, amit James Henry, a McKinsey tanácsadó cég korábbi vezető közgazdásza készített a Tax Justice Network aktivista szervezetnek.
A számokból kiderül, hogy itt nem „kispályásokról” van szó. Az összeg fele olyanok kezében van, akik csak az ilyen adóparadicsomokban fejenként legalább százmillió dollárt, vagyis körülbelül 22-23 milliárd forintnak megfelelő összeget tartanak. És legalább ekkora, ha nem nagyobb azoknak a luxusingatlanoknak, -hajóknak, repülőgépeknek az értéke, amelyeket szintén a kisíbolt pénzeken vásároltak. Számos esetben az eddig összesen kiáramlott pénz meghaladja az adott ország éves nemzeti jövedelmét, vagy éppen a külső adósságállományát is.
Magyarország is ebbe a csoportba tartozik, a világ húsz legérintettebb országa közé sorolnak minket. A tanulmány becslései alapján hazánkból az elmúlt három évtizedben 242 milliárd dollárt menekítettek ki adózatlanul. Ezzel valamennyi közép-európai szomszédunkat túlszárnyaljuk, a sokkal nagyobb Lengyelország esetében ez az összeg csak 165 milliárd dollár, de még Oroszország esetében is csak 800, Kína esetében pedig 1200 milliárd. Az egy főre eső globális kifosztási ráta tehát Magyarország esetében kirívóan magas, csak latin- amerikai és leginkább afrikai országok előznek meg bennünket. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy az ilyen országok esetében a valóságos jövedelemkülönbségek sokkal magasabbak, mint amilyennek azt a hivatalos statisztikák mutatják.
Magyarország jövedelemkülönbség- mutatói egyébként az elmúlt harmincöt évben folyamatosan növekedőben vannak. Ez a döbbenetes adat azokat látszik igazolni, akik azt mondogatják, hogy hála istennek, a latin-amerikanizálódástól már nem kell tartanunk, mert azokat a brutális jövedelemdifferenciálódási szinteket már rég meghaladtuk, ami nálunk most zajlik, az inkább már afrikanizálódás. És valóban, aki veszi a fáradságot, és az ország keleti felében északról dél felé haladva végig járja a határtól húsz-harminc kilométerre lévő sávot, megrendítő tapasztalatokkal gazdagodhat. Az anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi lepusztulás olyan sokkoló jeleivel találkozhat, ami jelentős részben ennek a kisíbolt 242 milliárd dollárnak a negatív lenyomata.
Egyelőre valóban semmi sem utal arra, hogy cinikus uralmi elitünk szembesülne a vészjósló fejleményekkel, sőt mintha éppen a „végfelszámolás” gyorsításában lennének érdekeltek. No persze, az ember akarata szabad. Viszont újra és újra emlékeztetni kell arra, hogy a Teremtő a jogok, a lehetőségek és a felelősségek ügyét egy csomagban tartja. És el is érkezik majd az igazság pillanata.
Bogár László
