Bayer Zsolt: Két világ
Arról a két világról beszélek, amelyben élünk egymás mellett, ők és mi. Tudom, ilyenkor szoktak mindjárt felháborodni, hogy aki „ők és mi”‑ben gondolkodik, beszél, az megosztja a társadalmat. – Megosztó! – kiabálnak, de pontosan tudják, ez a két világ létezik. Csak farizeusok. A két világot kijelölte Gyurcsány beszéde az elmúlt napokban, és Orbáné tegnap.
Az a két világ.
Gyurcsány nem vacakolt sokat. Ez a múltból érkezett igazi karrierista kijelölte az általa elképzelt és kívánatosnak tartott jövő legfontosabb lépését: a jobboldallal nincs megbékélés, nincsen párbeszéd, aki a jobboldallal egyáltalán szóba áll, az a demokrácia elárulója és ellensége.
Soha, soha egyetlen pillanatra ne felejtsük el, hogyha nem lett volna rendszerváltás, ma egészen biztosan Gyurcsány Ferencnek hívnák az MSZMP főtitkárát. Ma úgy gondol önmagára, mint a demokrácia őrére, és alig látható, ám annál elszántabb serege ájultan nézi őt ebben a szerepkörben.
És kétségtelen tény, hogy Gyurcsány politikatörténeti bravúrt vitt végbe: ő az egyetlen a földön, aki már négy éve nincs kormányzati szerepben, és mégis nő az elutasítottsági indexe. Ők az egyik világ.
A másik világ a miénk – és ezt a világot villantotta fel Orbán az évértékelőjében. Mindenekelőtt jegyezzük meg a Reagan elnöktől idézett aforizmát: „Uraim! – szólt Reagan az első kormányülésen, én két dolgot gyűlölök: az inflációt és a kommunizmust. Kérem, ezzel a kettővel kezdjenek valamit!”
Zseniális. És mindjárt kijelöli a másik világ legszigorúbb határát. A többi: szikár felsorolás és a hit, hogy minden másképpen lesz. Felsorolása mindannak, ami eddig megváltozott. Ebben pedig tényleg legfontosabb a lelki elem. Hogy három éve nem a fal mellett járunk. S hogy ismét érvényben van az egykorvolt, a rendszerváltáskor megkötött, majd 2002 után felmondott konszenzus: hitelekből nem finanszírozunk jóléti intézkedéseket.
A másik világ ezt felmondta. Akármit is hazudoznak most összevissza teli pofával, ezt (is) felmondták. És tönkretették ezt az országot. Aztán széles gesztusokkal, ellentmondást nem tűrő hangon értekeztek például arról, hogy milyen szánalmas ez a magyar társadalom, és főleg a magyar ifjúság, mert hát „nem elég mobil”. Szinte érthetetlen — mondták —, hogy nem mennek a fiataljaink külföldre. Nincs bennük vállalkozó szellem, meg aztán, tették hozzá gúnyosan és álszent aggodalommal egyszerre, nyelveket sem beszélnek ezek a bunkók. És „el lehet menni” – hangzott a szállóigévé lett aljasság. És most? Most össznépi szájtépés lett abból, hogy elmennek a fiatalok. Ezen szörnyülködnek ugyanazok, akik négy éve még az immobilitást kárhoztatták.
Két világ – mondom. Kérkedve csak ők képesek hazudozni. S ezen a térfélen maradt a nemzeti gondolat is, az önbecsülés is, a jövőbe vetett hit is, a legalább középtávú gondolkodás képessége is. S annak felismerése, hogy nem a létező világok legjobbika a globális piacgazdaság.
Odaát, abban az internacionalista másik világban egyetlenegy gyógyszert ismernek: hitelfelvétel, osztogatás, megszorítás, megint hitelfelvétel. 1978 óta ezt csinálják. Hogy is írta Mark Twain? „Időnként elmegyek az orvoshoz, megvizsgáltatom magam, mert az orvos is élni akar. Aztán elmegyek a gyógyszerészhez, és kiváltom az orvosságot, mert a gyógyszerész is élni akar. Aztán az orvosságot a csatornába öntöm, mert én is élni akarok.” Nem véletlenül idézte ezt Orbán. Ebben vagyon összefoglalva például az IMF gyógymódja és annak megfelelő fogadtatása.
A globális piacgazdaság jelen állapotában fenntarthatatlan.
A világ jelen állapotában fenntarthatatlan.
Az összes szabad piacról felböfögött ócska közhely avítt és unalmas és életveszélyes. Mi tudjuk ezt. Erről szólt Orbán beszéde. S arról, hogy e tudás birtokában kell valami újat kitalálni. Ők azt tudják, hogy minden úgy jó, ahogy annak idején a pártszemináriumokon, majd azt követően a gyorstalpaló „kapitalistaképzőkben” a fejükbe verték.
Azt tudják, hogy internacionalizmus meg globalizáció, meg szabad piac, meg „merjünk kicsik lenni”. Ők arra képesek, hogy Victor Pontát hívják meg a saját évértékelő beszédjükre. Mesterházy majd annak a román miniszterelnöknek fog szónokolni, aki azzal az ígérettel nyert odakint választásokat, hogy azonnal megszünteti a marosvásárhelyi orvosegyetemen a magyar kart. És megszüntette. Mesterházy az ő szent fenekébe fog beléomolni.
Két világ. És muszáj választani.
(P. S.: március 9-én, Victor Pontát mi is fogadjuk majd a BS előtt. Szelíden, békességgel, sok-sok székely zászlóval. Hogy érezze a törődést. Az a másik világ pedig érezze, hogy bármit tesz, rosszul teszi. Úgyhogy kezdjétek terjeszteni: március 9-én várjuk a román miniszterelnököt!)
Bayer Zsolt,
Készítette Tatár András Miklós, Bayer Zsolt baráti kör
Magyar Hírlap/magyartudat.com
