Bogár László: A magyar nemzet bankja
by ELÉG on Saturday, 9 March 2013 at 05:14 ·
Matolcsy
György jegybankelnöki kinevezésével új korszak kezdődhet a Magyar
Nemzeti Bank történetében. Mindenki által ismert közhely már, hogy az
MNB‑vel „csak” annyi a probléma, hogy nem magyar, nem nemzeti és nem
bank, úgy egyébként minden „rendben” van.
A 18. század végén lezárultak azok az átalakulások, amelyek nyomán a kialakuló modern pénzrendszer teljes mértékben egyetlen kézbe került. Ez az „egyetlen kéz” nemcsak azért nem nevezhető meg, mert ez összeesküvéselmélet-gyártásnak minősülne, hanem azért sem, mert valóságos működését szinte lehetetlen pontosan feltárni. Az „ancien régime” brutális szétzúzására irányuló, francia forradalom nevű terrorakció‑sorozatra többek között éppen azért volt szükség, hogy látványosan megsemmisüljön a régi rend, vagyis amikor a szuverén nemzetállam még valóban képes szuverén pénzpolitikát folytatni. A napóleoni háborúk lezárulásával végleg ennek a láthatatlan „szuperstruktúrának” a rendelkezése alá került a pénzteremtés, a pénzkibocsátás kizárólagos joga. Ezért mondhatta a Rothschild család feje 1811‑ben, hogyha kezemben a pénzkibocsátás joga, nem érdekel, hogy kik hozzák a törvényeket. Ami azért igen elgondolkodtató, mert miközben az elmúlt kétszáz évben egyre helytállóbbá vált ez a megállapítás, ugyanez a kétszáz év volt az, amelyben a Nyugat büszkén felépítette a demokrácia egész grandiózus intézményrendszerét. Márpedig a Rothschild családot emlékezetünk szerint senki nem választotta, és senki nem ellenőrzi, így, ha ők a törvényhozók feletti térben léteznek és fejtik ki tevékenységüket, akkor ez azt jelenti, hogy diktatúrát gyakorolnak.
A jegybankok — így a Magyar Nemzeti Bank is — csupán arra szolgálnak, hogy a világot kezében tartó, „nem létező” szuperstruktúra a közvetítésükkel gyakorolja globális hatalmát. Vagyis az MNB nem a magyar nemzet stratégiai érdekeit próbálja megjeleníteni abban a globális pénzhatalmi térben, amely — épp ellenkezőleg — hazánk lakosságát csak eszközül használja anyagi újratermelési folyamatainak az ellenőrzésére, és folyamatos megcsapolására. És persze ebből következik az is, hogy a magyar forint valójában nem magyar fizetési eszköz, mert kibocsátásáról nem a magyar emberek döntenek, hanem a globális szuperstruktúra, amely eleve adósságként „hozza világra” az újabb és újabb pénztömegeket.
Amit magyar forintnak látunk, az csupán a globális pénzhatalmi rendszernek a Magyarországon forgalomban tartott pénzneme. Megtehetnénk persze, hogy a saját nemzetstratégiai céljainknak rendelnénk alá ezt a pénzt, tehát „visszavennénk” a nemzeti valutánk feletti (ön)rendelkezést, de akkor a menetrendszerű megtorlást aligha kerülhetnénk el. Éppen ennek a visszavételnek a megakadályozása érdekében van szükség a nemzeti bank sokat emlegetett függetlenségére, ami értelemszerűen azt jelenti, hogy a magyar nemzettől független. És akkor tegyük fel a kérést: most mi változik majd? Mivel eddig mindig engedelmes, kollaboráns „globalokraták” vezették az MNB-t, nincs arra vonatkozó előzetes tapasztalatunk, hogy lehetséges-e a gyökeres fordulat.
Az elmúlt néhány év „forradalom és szabadságharca” azzal a tanulsággal szolgál, hogy a háborúnak mindig az ultima rációnak kell lennie. Egy háborúban ugyanis a győztes is veszít, nem is keveset. Mindent meg kell hát tenni annak érdekében, hogy békés egyezkedéssel szülessen újfajta kapcsolati rendszer a most már a magyar nemzet érdekeit képviselni kívánó MNB és a globális pénzhatalmi rendszer között.
Ha a szuverén nemzetállam pénzkibocsátási jogának teljes visszavétele rövid távon nem is látszik járható útnak, de legalább a stratégiai manőverezés lehetősége megnyílhatna két területen is. Az egyik a devizatartalékok, a másik pedig az úgynevezett nyílt piaci műveletek ügye. A devizatartalék fő funkciója az, hogy a jegybanknak legyen elég fedezete ahhoz, hogy a spekulatív támadásokat visszaverje. A spekulatív támadások ugyanis legtöbbször igen rövid időre koncentrálnak igen nagy összegeket, hogy bedöntsenek egy nemzetgazdaságot. Abban bíznak, hogy a mesterségesen keltett hisztéria gyorsan önjáróvá válik, amire szükségük is van, mert a spekulatív folyamat egyébként gyorsan kifulladna. Éppen ezért van szükség arra, hogy a jegybank gyorsan és határozottan cselekedjen, és a devizatartalék mozgósításával még az előtt hatástalanítsa a spekulatív támadás időzített szerkezetét, mielőtt a hisztéria önjáróvá válhatna.
Az eddigi jegybanki vezetés ezt az evidenciát kategorikusan tagadta, noha a jegybankok alkalmazzák szerte a világon. Hamis érveik mögött felsejlik a törekvés, hogy a magas devizatartalék valóságos funkciója inkább az lehet, hogy a spekulatív forró tőkének a frissen szerzett zsákmánnyal a gyors kiáramlását elősegítse, vagyis, hogy komfortos feltételeket biztosítson az ország erőforrásainak kiszívásához. Ha nem is ilyen gyorsan, de változásokat kellene elérni a nyílt piaci műveletekben, vagyis, hogy a jegybank állampapír‑vásárlását semmi ne gátolja. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy az MNB közvetlenül is finanszírozhatja az államadósságot, ha állampapírt vásárol. Bár a nyugati jegybankok ezt a napi rutin szintjén művelik, az eddigi MNB-vezetés ezt is kategorikusan ellenezte. „Hosszú menetelés” vár az új elnökre az úton, amelyen az MNB lassan a magyar nemzet bankja lehet.
Bogár László
A 18. század végén lezárultak azok az átalakulások, amelyek nyomán a kialakuló modern pénzrendszer teljes mértékben egyetlen kézbe került. Ez az „egyetlen kéz” nemcsak azért nem nevezhető meg, mert ez összeesküvéselmélet-gyártásnak minősülne, hanem azért sem, mert valóságos működését szinte lehetetlen pontosan feltárni. Az „ancien régime” brutális szétzúzására irányuló, francia forradalom nevű terrorakció‑sorozatra többek között éppen azért volt szükség, hogy látványosan megsemmisüljön a régi rend, vagyis amikor a szuverén nemzetállam még valóban képes szuverén pénzpolitikát folytatni. A napóleoni háborúk lezárulásával végleg ennek a láthatatlan „szuperstruktúrának” a rendelkezése alá került a pénzteremtés, a pénzkibocsátás kizárólagos joga. Ezért mondhatta a Rothschild család feje 1811‑ben, hogyha kezemben a pénzkibocsátás joga, nem érdekel, hogy kik hozzák a törvényeket. Ami azért igen elgondolkodtató, mert miközben az elmúlt kétszáz évben egyre helytállóbbá vált ez a megállapítás, ugyanez a kétszáz év volt az, amelyben a Nyugat büszkén felépítette a demokrácia egész grandiózus intézményrendszerét. Márpedig a Rothschild családot emlékezetünk szerint senki nem választotta, és senki nem ellenőrzi, így, ha ők a törvényhozók feletti térben léteznek és fejtik ki tevékenységüket, akkor ez azt jelenti, hogy diktatúrát gyakorolnak.
A jegybankok — így a Magyar Nemzeti Bank is — csupán arra szolgálnak, hogy a világot kezében tartó, „nem létező” szuperstruktúra a közvetítésükkel gyakorolja globális hatalmát. Vagyis az MNB nem a magyar nemzet stratégiai érdekeit próbálja megjeleníteni abban a globális pénzhatalmi térben, amely — épp ellenkezőleg — hazánk lakosságát csak eszközül használja anyagi újratermelési folyamatainak az ellenőrzésére, és folyamatos megcsapolására. És persze ebből következik az is, hogy a magyar forint valójában nem magyar fizetési eszköz, mert kibocsátásáról nem a magyar emberek döntenek, hanem a globális szuperstruktúra, amely eleve adósságként „hozza világra” az újabb és újabb pénztömegeket.
Amit magyar forintnak látunk, az csupán a globális pénzhatalmi rendszernek a Magyarországon forgalomban tartott pénzneme. Megtehetnénk persze, hogy a saját nemzetstratégiai céljainknak rendelnénk alá ezt a pénzt, tehát „visszavennénk” a nemzeti valutánk feletti (ön)rendelkezést, de akkor a menetrendszerű megtorlást aligha kerülhetnénk el. Éppen ennek a visszavételnek a megakadályozása érdekében van szükség a nemzeti bank sokat emlegetett függetlenségére, ami értelemszerűen azt jelenti, hogy a magyar nemzettől független. És akkor tegyük fel a kérést: most mi változik majd? Mivel eddig mindig engedelmes, kollaboráns „globalokraták” vezették az MNB-t, nincs arra vonatkozó előzetes tapasztalatunk, hogy lehetséges-e a gyökeres fordulat.
Az elmúlt néhány év „forradalom és szabadságharca” azzal a tanulsággal szolgál, hogy a háborúnak mindig az ultima rációnak kell lennie. Egy háborúban ugyanis a győztes is veszít, nem is keveset. Mindent meg kell hát tenni annak érdekében, hogy békés egyezkedéssel szülessen újfajta kapcsolati rendszer a most már a magyar nemzet érdekeit képviselni kívánó MNB és a globális pénzhatalmi rendszer között.
Ha a szuverén nemzetállam pénzkibocsátási jogának teljes visszavétele rövid távon nem is látszik járható útnak, de legalább a stratégiai manőverezés lehetősége megnyílhatna két területen is. Az egyik a devizatartalékok, a másik pedig az úgynevezett nyílt piaci műveletek ügye. A devizatartalék fő funkciója az, hogy a jegybanknak legyen elég fedezete ahhoz, hogy a spekulatív támadásokat visszaverje. A spekulatív támadások ugyanis legtöbbször igen rövid időre koncentrálnak igen nagy összegeket, hogy bedöntsenek egy nemzetgazdaságot. Abban bíznak, hogy a mesterségesen keltett hisztéria gyorsan önjáróvá válik, amire szükségük is van, mert a spekulatív folyamat egyébként gyorsan kifulladna. Éppen ezért van szükség arra, hogy a jegybank gyorsan és határozottan cselekedjen, és a devizatartalék mozgósításával még az előtt hatástalanítsa a spekulatív támadás időzített szerkezetét, mielőtt a hisztéria önjáróvá válhatna.
Az eddigi jegybanki vezetés ezt az evidenciát kategorikusan tagadta, noha a jegybankok alkalmazzák szerte a világon. Hamis érveik mögött felsejlik a törekvés, hogy a magas devizatartalék valóságos funkciója inkább az lehet, hogy a spekulatív forró tőkének a frissen szerzett zsákmánnyal a gyors kiáramlását elősegítse, vagyis, hogy komfortos feltételeket biztosítson az ország erőforrásainak kiszívásához. Ha nem is ilyen gyorsan, de változásokat kellene elérni a nyílt piaci műveletekben, vagyis, hogy a jegybank állampapír‑vásárlását semmi ne gátolja. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy az MNB közvetlenül is finanszírozhatja az államadósságot, ha állampapírt vásárol. Bár a nyugati jegybankok ezt a napi rutin szintjén művelik, az eddigi MNB-vezetés ezt is kategorikusan ellenezte. „Hosszú menetelés” vár az új elnökre az úton, amelyen az MNB lassan a magyar nemzet bankja lehet.
Bogár László
